2018. május 20., vasárnap

Rhys Bowen:Holttest a fürdőkádban

0:00 0 Hozzászólás


Felirat hozzáadása

"Mintha Agatha Christie és P.G. Wodehouse együtt írna detektívregényt" olvasható a Publishers Weekly ajánlója a könyv borítóján, ezen felbuzdulva láttam neki a könyv olvasásának. Régen olvastam már  Agatha Christie krimit, de kíváncsivá tett az ajánló.
Történetünk 1932-ben kezdődik egy Skóciai kastélyban ahol a főszereplő Lady Victoria Georgiana Charlotte Eugenie egy véletlenül kihallgatott beszélgetésből megtudja, hogy férjhez kívánják adni Siegfried herceghez (Halpofához). Ezek után inkább felkerekedik és Londonba utazik a családi házba, mivel már nem kap pénzt így magát kell ellátni, se szobalány senki nem segít neki csak az anyai nagyapja aki megtanítja hogyan kell a kandallót begyújtani. Találkozik egy volt iskolatársával (barátnőjével) Belindával és egy jóképű de elszegényedett ír főnemessel akik megmutatják neki milyen az igazi Londoni élet. Sajnos ahhoz, hogy Georgiana fent tudja magát tartani pénzt kell szereznie amihez dolgoznia kell ami újabb kalamajkához vezet. Egy nap a testvére meglátogatja egy "üzleti ügy" miatt ezek után Georgiana egy holttestet talál a fürdőkádba a testvére pedig visszament Skóciába, ezzel a testvére gyanúba keveri saját magát. Georgiana visszahívja a bátyját Londonba ahol egyre furcsább dolgok kezdenek történni vele. Miután a rendőrség letartóztatja a bátyját és nem látja, hogy a jó irányba haladnának a nyomozással úgy dönt kezébe veszi a nyomozást és innentől kezdve mindenki gyanús lesz.Hogy ki a valódi gyilkos és mi az indok kiderűl ebben a könnyed humorral átszőtt krimiben. 
Felirat hozzáadása
Nem igazán szoktam ilyen könnyed krimiket olvasni és a romantikus könyvek se az én világom, de ez a regény mégis pozítivan hatot rám. Talán Georgiana miatt aki képes volt a hercegnői léten túl lépni azért, hogy a saját életét élhesse és ezért a munkáktól sem riad vissza. Igaz krimiről van szó de mégse ez tartotta fent a figyelmemet olvasás közben hanem vitt magával a történet lendülete, a kalandok amiket átélt Georgiana amíg felgöngyölíti az ügyet. 

2018. május 18., péntek

Szurovecz Kitti: Hópelyhek a válladon

9:00 0 Hozzászólás
Szurovecz Kitti Hópelyhek a válladon című könyve különleges élmény. Különleges aprólékossággal merül el az emberi természet mélységeiben, egy különleges szerelem történetén keresztül. Az Athenaeum Kiadó gondozásában megjelent regény a Fényemberek vagy a Gyémántfiú trilógia után új korosztályt célzott meg, Kitti azonban a young adult korosztályt elhagyva is tudott olyat mutatni, amiért ezt a könyvet tényleg érdemes elolvasni.

Sokan sokféleképpen írtak már a szerelemről. Ez egy olyan örök témája  a művészetnek, amely remek lehetőséget nyújt arra, hogy a szerelmes felek jellemfejlődését is nyomon kövesse. A szerelem, olyan, akár egy utazás. Minden egyes érzékünkre szükségünk van, hogy kiteljesedhessünk benne, hogy a saját korlátainkat feloldva eggyé váljunk a másikkal, és a sok-sok darabka, amelyet időközben letépünk magunkról, szerelmünk hibáival,  kétségeivel, félelmeivel egyesül, ezáltal kialakítva azt a különleges kapcsolatot, amely elhiteti velünk, hogy minden lehetséges, minden megváltozhat, mivel a szerelem mindent legyőz. 

Megmondom őszintén, először féltettem ezt a regényt attól, hogy ez a sok lehetőség tévútra viszi majd, és egy klisékkel megtömött, átlagos szerelmi történetet kapunk. Szerencsére hamar kiderült, hogy nem lett igazam. A hópelyhek a válladon ugyanis meghaladta a romantikus történetek kereteit, és sokkal inkább egy fejlődésregénnyé nőtte ki magát, amelyben azt a folyamatot követhetjük végig, ahogy a két fél megpróbálja felfedezni és feloldani saját korlátait, amely egyáltalán nem megy könnyedén. Szurovecz Kitti alapos kidolgozásának köszönhetően mély érzelmekkel találkozhatunk a történetben, Arlene gyermekkorától kezdődő problémái felnőtt kapcsolatait is meghatározzák. Konfliktusai életszerűek, karakterének minden egyes vonása alaposan kidolgozott, érzelmeinek heves és hirtelen váltakozása pedig ugyan néha már-már a túlírtságig feszítik a regényt, mégis szükségesek ahhoz, hogy megértsük a történetet. 

Noha ebben a történetben nincsen semmi szépítés, az írónő ugyanis rendkívül naturalisztikusan ábrázolja az érzelmeket és a konfliktusokat, a regény gyönyörűen van megírva. Ezt nem tudom szebben megfogalmazni. Valahogy minden szó a helyén van, néha már-már egy magasabb szintre emelik a történetet, oda, ahol tulajdonképpen a szerelem is elhelyezkedik az ember életében. Rég találkoztam ilyen igényesen megfogalmazott történettel, ami gyorsan visszahozta a hitemet az irodalomba.

A Hópelyhek a válladon egyáltalán nem könnyű olvasmány. A sorai egytől- egyig megkívánják a teljes figyelmet, és miközben magába szippant a történet, a lélek olyan mélységeibe vezet el minket, ahol teljes meztelenségében láthatjuk az emberi természetet a maga sérüléseivel, problémáival. A borderline szindrómát is megismerhetjük, de nem úgy, mint a minden hiba alól felmentést nyújtó betegséget, sokkal inkább úgy, mint a egy darabkát a lélekből, ami egy velünk, és amit megpróbálunk az uralmunk alá gyűrni. A Hópelyhek a válladon tehát a maga jogán  egy tökéletes olvasmány, ha egy olyan szerelmi történetet akarunk megismerni, ami túllépve a kliséken tényleg képes újat mutatni.

A cikk az Egy elképzelt könyv oldalon jelent meg.

2018. május 17., csütörtök

Jumanji, vár a dzsungel (a film, 2017)

5:00 0 Hozzászólás
    Mostanában elég kevés filmet nézek, ahhoz képest, hogy pár éve még rengeteget néztem meg. Egy hirtelen ötlettől vezérelve azonban pár napja rákattintottam az első filmre, ami a szemet szúrt böngészéskor. Valószínűleg a tudatalattim játszott velem, hiszen pár hónapja több helyen is hallottam, hogy megjelent egy új film, amit a mozik játszanak. Ez a Jumanji
    Mint később megtudtam, a film alapjául egy azonos nevű könyv szolgált, melyet Chris Van Allsburg írt gyerekeknek. Ebben a könyvben a két főszereplő gyerek (Judy és Peter) talált egy társasjátékot egy parkban, amit hazavittek és otthon ezzel ütötték el az időt. A társasjátékhoz egy figyelmeztető mondat volt mellékelve, mégpedig az, hogy ha elkezdik, addig nem szállhatnak ki, ameddig be nem fejezik. Ezt figyelmen kívül hagyták. Azonban arra nem számítottak, hogy minden lépésüknek hatása lesz a való életükre (ha az oroszlánra léptek, megjelent a szobájukban egy oroszlán).
Alapmű: Chis Van Allsburg: Jumanji
 
Műfaj: kaland, akció, vígjáték, fantasy
IMBD értékelés: 7,0/10

    A 2017-es Jumanji film főszereplője 4 iskolás fiatal, akiket ugyanazon a napon bűntettek meg és az iskola pincéjében kellett tevékenykedniük. Itt találtak egy videójátékot, melyet beüzemeltek, avatart választottak maguknak és a játék elindításakor csodák csodájára: belecsöppentek a virtuális valóságba, felvették az avatarjuk személyiségét, tudását és kinézetét.  Itt különböző feladatokat kellett megoldaniuk, különböző kalandokban vettek részt. A cél: a kiszabadulás. A veszély az, hogy örökre a videójátékban maradhatnak. 
Számomra a legérdekesebb rész az volt, amikor kiderült az, hogy a való világ szomszédságából 20 éve eltűnt fiú a Jumanji videójátékban rekedt, aki azt hitte, hogy csak pár hete lehet a játék része.



       Összességében egy nagyon vicces filmről van szó, fáradtabb estére tökéletes. Érdekes az, hogy a film elején megismert szereplők teljesen velük ellentétes karakterek bőrébe bújnak, tetszett az, ahogyan ezzel próbálnak megbirkózni. 

 

   Azoknak ajánlom, akiket nem zavarnak a fizikai képtelenségek, akik el tudnak tekinteni attól, hogy a hús-vér emberek köddé válnak és beszívja őket egy kis doboznyi gépezet. Mindaz ami ezután történik már elfogadhatóbb, hiszen egy játékban minden lehetséges. 

2018. május 15., kedd

L. M. Montgomery: Anne ​otthonra talál

8:41 0 Hozzászólás

Kislányként nagyon odáig voltam az 1985-ben készült 4 részes kanadai televíziós filmsorozatért, mely Montgomery könyvsorozatából készült. Rettentően kedveltem Annet, akinek be nem állt a szája, magát csúnyának találta, holott annyira édes és szép volt a vörös hajával és a szeplőivel. Annyira szerettem volna én is szeplőket! És természetesen már akkor is odáig voltam a romantikáért. Pöttöm szívem repesett, ahogy Anne (szigorúan "e"-vel a végén) és Gilbert lassacskán egymásra talált. 
Márciusban az egyik TV csatorna elkezdte újra adni a sorozatot, én pedig nagyon kedvet kaptam az első rész elolvasásához, melyet utoljára olyan 20 éve olvashattam. Huh, ezt még leírni is szörnyű volt. 😀

Forrás
Anne 11 éves árva kislány. Legnagyobb bánata, hogy vörös haja van, viszont az orrával nagyon elégedett azóta, hogy egyszer megdicsérték. Állandóan fecseg, mindenről megvan a véleménye. Ennek ellenére szinte azonnal belopja magát mindenki szívébe, mert ártatlan, jószívű kislány.
Marilla és Mathew idős testvérpár, akik egyedül élnek a birtokukon. Mivel fiatalabbak már ők sem lesznek, elhatározzák, hogy magukhoz vesznek egy árva kisfiút, aki tud a birtokon Mathew-nak segíteni majd. Viszont valami félreértés történik, ugyanis a kisfiú helyett Anne érkezik meg, aki azonnal megbabonázza a szótlan, visszahúzódó férfit.

"– Az öt harmincas vonat már meg is érkezett, és fél órával ezelőtt el is ment – jelentette ki a szapora beszédű vasutas. – De itthagytak magának egy utast, egy kislányt. Odakint ül, a zsindelyeken. Kértem, hogy üljön be a hölgyek számára fenntartott váróterembe, de komolyan közölte velem, hogy szívesebben várna kint. „Itt tágabb tere nyílik a képzeletnek”, mondta. Szerintem nem mindennapi eset."

Marilla szívét már keményebb fából faragták, de a kislány szomorú élete és bájos fecsegése arra sarkallja, hogy ne küldje vissza az árvaházba. Így Anne a testvérekkel marad és folyamatosan valami bajba kerül. Legyen szó arról, hogy a palatáblát összetöri az egyik iskolatársa fején, mert az Répának merte hívni őt; vagy hogy leitatja a legjobb barátnőjét, holott csak málnaszörpöt szolgált fel neki; vagy hogy befesti a haját, de a végeredmény zöld lesz. És azok a puffos ujjak!
A történet onnan kezdődik, hogy Anne megérkezik és ott ér véget, hogy tanárként végez. A következő kötetben már abban az iskolában fog tanítani, ahol ő is tanult kisdiákként.

El is felejtettem, hogy a film milyen szinten eltér a könyvtől! Így ha valaki nem olvasta a könyvet, de a sorozatot szintén szereti, akkor olvassa el az "eredetit" is és maga is meg fog döbbenni, hogy mennyi benne a "másság".
Imádtam a könyvet! Igaz, hogy a filmbéli szereplők arcát egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből, így végig őket láttam magam előtt. 
Imádtam Annet! A kis locsi-fecsit vöröskét, aki sose tud lakatot tenni a szájára, néha kíméletlenül őszinte, de annyira szeretnivaló. Gyerekként se értettem, hogy mi baja volt a vörös hajával, én mit meg nem adtam volna érte! Ugyanakkor a problémája felhívja a figyelmet arra, hogy tán minden kislánynak van valamije, amit nem szeret magán, ami miatt csúnyának találja magát. (Nagy a fülem, nagy az orrom, nagy a fenekem, stb.) És tessék, a rút kiskacsából a sorozat végére egy gyönyörű, okos nő lesz. Akit persze nem is akármelyik férfi szeret.
Egyszerűen nem tudok hibát találni a történetben. Imádtam 13 évesen, de imádtam 33 évesen is! És látjátok! Ilyen az igazi ifjúsági irodalom (young adult, ha mai néven akarjuk nevezni). Amikor az olvasó 20 évvel később is ugyanúgy szereti. És nem csak szereti, de emlékszik is a történetre. Kíváncsi lennék arra, hogy a ma menő/olvasott YA-k közül melyik fogja ugyanezt elérni 20 év múlva.
Lányos anyukák figyelem! Szerezzétek be a kislányotokban még akkor is, ha még olvasni se tud. És ha eljön majd az ideje, nyomjátok a kezébe, hogy olvassa el, nem fogja megbánni. 


A bejegyzés eredetileg a saját blogomon jelent meg, ITT.

2018. május 14., hétfő

Anya Seton: Avalon

8:00 0 Hozzászólás
A történet a 900-as évek végén kezdődik, amikor Rumon lovag Avalont keresi, Arthur király híres szigetét. Rumon francia földről Arlesből származott, de már csak a nagyanyja Edvige királyné élt, aki szomorúan veszi tudomásul, hogy unokája  harc helyett az álmodozást választotta. Rumon most éppen Cornwallba érkezik ahol összetalálkozik azzal a lánnyal, aki a lovag egész életében meghatározó szerepet tölt majd be. A kis csitri Merewyn az anyja szerint Arthur király leszármazottja, de valójában egy viking rajtaütés "eredménye" a megszületése. Az anyja haldoklik, és egyetlen reménye a hirtelen felbukkant lovag Rumon, akit arra kér ha már úgyis Angliába megy, vigye el a lányt a nagynénjéhez aki Arthur húga, és egy kolostorban él. Rumon, Merewyn és a vele küldött szolgafiú elindulnak a ködös Albionba. Anglia ez időtájt nem éppen a béke szigete, vikingek, szászok, normannok, és mindenki ki akar magának hasítani egy szeletet. Akihez Rumon igyekszik Edgar király, aki végre elveheti az egyház által eddig elutasított Alfridát, miután az első feleség "sajnálatos módon" elhalálozott. Rumon egy hatalmi harc közepébe csöppen, amiből egy szót sem ért. Edgar fiai a trónért tülekednek, a másodszülött egy gyenge akaratú és értelmileg sem egy észláda, de az anyja Alfrida mindenben mellette áll, és méltó őse lesz a majdani Borgiáknak - mármint  a nehezen emészthető mérgek terén. Merewyn szerelmes a lovagba, de ő csak Alfridát látja, a lány ezért bánatában a zárdába megy, ahol már várja Arthur húga Merwinna. Rumon lovag vagy nagyon fiatal, vagy nagyon naív, vagy an bloc mind a kettő, mert elhiszi Alfrida királynő szerelmét, és elutasítja Merewyn érzelmeit. A lányt elrabolják a vikingek akiknek a vezére felismeri benne a lányát - na jó, némi segítség azért kell hozzá - és magukkal viszik Izlandra. Rumon eközben rádöbben hogy mindig is a lányt szerette, és utána indul hogy kiszabadítsa. De a sors vagy a szél vagy mindkettő, de szegény Rumon lovag hajója Izland helyett Új-Fundlandon köt ki. Itt már élnek letelepedett vikingek, mi több egy szerzetes is van velük, aki mindenkit megkeresztel, így az eltájolódott izlandiak is kapnak a keresztvízből. Három év telik el így, amikor végre alkalom nyílik a szökésre, és Rumon elindul hogy szegény Merewynt megmentse a vademberek karmaiból. A megmentéssel van egy kis probléma, mert a vikingfőnök a sajátjának ismerte el a lányt, és hozzá is adta egyik hű emberéhez, akivel Merewyn szépen megszereti egymást, és esze ágába sincs menekülni. A lovag orrot lógatva visszatér Angliába, és egy apátságban telepedik le. Merewyn élete még nem jut nyugvópontra, mert  a klán Grönlandra költözik, de az évek alatt nem lett könnyebb itt élni, és egy járvány megtizedeli a kolóniát. Merewyn férje is meghal, de előtte megesketi a fiát, hogy mindig védelmezni fogja az anyját és a húgát. A férje halála után a nő Angliába megy a fiával és a lányával. A várt öröm helyett csodálkozás és némi értetlenség, hogy a világ mennyit változott azóta, hogy a kis Merewyn elhagyta Angliát. A fia Orm harcolni akar, és sok vajúdás után csatlakozik egy viking csapathoz, hogy ők is megvessék a lábukat az Újvilágban. Merewyn lánya gyengeelméjű, és a kolostorban marad. Az asszony életet rendeződik, egy kissé tűlsúlyos de jóindulatú özvegy lovag képében, aki feleségül veszi, így nevet és rangot adva neki. Rumon lovag pedig szerzetesként fejezi be, és utolsó kérése Merewyn felé, hogy fedje fel a származását, és ne hazudja tovább a "sosem volt" Arthur vérvonalat.

Arthur király neve akkor kezd ismertté válni, amikor a rómaiak kivonulnak Britanniából, és feladják a sziget védelmét. Az első leírások 512-ből származnak, az említett brit vezér 520-ban elesik egy angolszászokkal vívott csatában. Hogy a 900-as évek végére, a nagy Arthur leszármazottjai szegényen élnének, és Arthur húga egy angliai zárdában lenne főnökasszony? Ha a történelmi hűséget nézzük, akkor a hölgy jócskán túlkoros, bár a zárda annyiban nem lenne tévút, hogy a történelemben említett király keresztény volt, és ehhez a valláshoz a zárda hozzátartozik.

A vikingek betörései a kontinensre tényleg megtörtént események, hogy kit öltek meg és kit hagytak életben, ebben szerepe lehetett a kedvező rabszolga piacnak, vagy akár "házi" használatra is raboltak embereket. Sajnos nemcsak a harc hevében öltek, hanem kegyetlenségből is, ez némiképp árnyalja a képet róluk. A hitviláguk a sokisten hitre épült, a saját törvényeiket betartották, de a többi népcsoportban csak a leigázandó embereket értették. A vadságuk lehetett olykor túlzó elbeszélés tárgya, de a nagy részük nem igen tért el a valóságtól.

Rumon lovag aki királyok leszármazottja, igen csak elgurult a nagy almafától. A harc helyett Arthur legendás szigetét Avalont keresi, ami szép elképzelés, de időnként olyan érzése van az olvasónak, hogy amennyit a testedzésre fordított, annyit kellett volna "befelé is". Elképesztően naív, először elutasítja Merewynt, majd lohol utána. Feltételezi hogy a lányt cselédként tartják fogva - azok után hogy az apja viking volt? -  majd besétál Izlandra, és közli hogy jött menteni ami még menthető. Merewyn férje nagy önuralommal nem kap röhögőgörcsöt, és szegény nő sem tudja hogy mit mondjon.

A vikingek Újvilágba történő utazása, egyre gyanúsabbá válik, mert főleg Új- Fundland környékén olyan faházakat találtak, amik viking házak lehettek. De egyesek szerint a Karib-térségbe is eljuthattak, innen eredhet az aztékok téves elképzelése a messziről jött idegenekről.

A mű eredeti cíne: Avalon
Magyar fordítás. Szentesi Mária
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 408

2018. május 11., péntek

Szenilla nyomában

8:55 0 Hozzászólás

Következő cikkem Szenilla nyomában keresi a válaszokat arra a kérdésre, hogy megérte-e a Pixarnak Némo kalandjai után a folytatás, hogy Kautzky Armand tényleg minden kérdésre tudja-e a választ.  
13 év várakozás után, 2016-ban  újra találkozhattunk kedvenc bohóchalainkkal, akik ezúttal Szenilla nyomába erednek, aki hirtelen emlékezni kezd a családjára. Nyilván sok bonyodalom születik abból, ha egy olyan élőlény indul családfelderítő útra, aki arra sem emlékszik, mit mondott két perccel korábban. De segítsége (akár Pizsinek az első részben), Szenillának is akad, gyermekkori csőbarija, annak fejfájós szomszédja, és egy mizantróp polip személyében.

Nem mondhatnám, hogy ez a Némo nyomában folytatása, hiszen a két történetnek – leszámítva néhány visszautalást az előző kalandra  nem sok köze van egymáshoz. Legalábbis nem abban az értelemben, amiben én egy folytatást definiálnék. A Szenilla nyomában sokkal inkább egy Némo-remake, hiszen gyakorlatilag ugyanazt a történetet látjuk, átírt cselekménnyel. Éppen ezt jelzi a cím is, hiszen ott sem volt egyetlen szó sem arról, hogy ebben a történetben Némo vagy Pizsi lenne a főszereplő. Olyannyira nem, hogy két kedvenc bohóchalunk, azon túl, hogy Szenilla után mentek, hogy megtalálják, nem sok szerepben részesültek. Ez a történet egyértelműen Szenillának, és Szenilláról íródott. Láthatjuk, szülei hogyan próbálnak segíteni állapotán még kishal korában, azt is, ahogyan elsodródása után a szülei megtalálásával próbálkozik, de mivel gond van a rövidtávú memóriájával, rövidesen arra sem emlékszik, mit vagy kit keres. Találkozik Pizsivel, segít megkeresni Némot, velük marad, élnek nagy boldogságban, majd egy napon váratlanul emlékek jelennek meg előtte a szüleiről.

Végig őket keressük. Átúszva az óceánt eljutunk egészen a Tengeri Élővilág Intézetbe, ahol az emberek kivételesen nem gonoszak, hiszen nem eszik meg, és nem ölik meg az ott élő halakat és egyéb tengeri állatokat, hanem meggyógyítják őket, és az alkalmas egyedeket visszaengedik a tengerbe. Egy hely, ahol Kautzky Armand hangja kalauzolja végig az érdeklődőket  és egy darabig Szenillát is. (Megjegyezném, hogy eredeti nyelven Sigourney Weaver szólt a látogatókhoz, ahogy azt is, hogy készületlenül ért, hogy Kautzky Armand „magát szinkronizálja” így az egyik legsírosabb poént szolgáltatta számomra.)Külön kiemelném az intézet fontosságát, hiszen nagyon ritka olyan gyermekeknek szóló filmet látni, amiben az ember nem egy barbár, állat-, és környezetgyilkos lényként, hanem a természetet becsülő, a élőlényeivel törődő alakként jelenik meg, ami fontos, mert ha mindig csak a negatív képet látjuk, egy idő után mi magunk is megunjuk, ráadásul ha egy gyereket kis korától fogva ezeken a végletekig feszülő ellentéteken nevelünk, immunissá válnak mindenre, amit megpróbálunk lenyomni a torkukon. Ezért is volt okos gondolat egy ilyen környezetet teremteni a történetnek. Ráadásként azt is bemutatták, hogy a gyerekek a túlzott szeretetükkel és „fogdosási igényeikkel” mekkora terrorban tudnak tartani egy nem kézhez szoktatott állatot. Fontos, hogy ha már a szülő is beül a gyerekkel a moziba, lásson valamit, amiből ő is tanulhat, hiszen elengedhetetlen, hogy megtanítsuk, hogyan kell bánni egy állattal úgy, hogy az ne váljon neurotikussá.


Maga a film egyébként elejétől a végéig élvezhető volt. Nem mert elszakadni az első részben már megszokott cselekményvezetéstől, hiszen gyakorlatilag ugyanazt láttuk más környezetben, más konfliktussal, de nem érte hátrányosan az, hogy nem lépett ki a komfortzónájából. Nem is lett jobb, mint az eredeti történet, de csalódás sem ért. A dialógusokat nem butították le, a történet kidolgozott volt, kaptunk néhány mosolyogtató poénmorzsát is. Noha a szereplőket tipizálták, kiváló összhangban voltak.

Úgy gondolom, megérte 13 évet várni a Szenilla nyomábanra, mert egyrészt ha korábban kapjuk, biztosan nagy csalódás ért volna minket, hiszen akarva-akaratlanul is az elődjéhez hasonlítottuk volna, másrészt, mivel nem mert elszakadni a gyökereitől, nem sok újdonságot tudott volna bemutatni, sikere így biztosan nem érte volna el a remélt szintet. Mindenki bátran beülhet rá, hiszen nem kapcsolódik szervesen az előző részhez, ráadásul 3D-ben az élmény még közelibb (mondjuk ezt az első részben nem tapasztalhattuk meg.)  Összességében egy könnyed családi mozit kapunk egy forró nyári délutánon, és ha esetleg eltévednénk valahol a sok élmény közepette, majd Kautzky Armand segít visszatalálni a helyes útra.

2018. május 10., csütörtök

Constantinus. A.P. - 2221 Szigorúan szabados viszonyok

8:00 0 Hozzászólás
Partnerkapcsolati utópia
Constantinus A.P. felajánlotta a könyvfaló blogcsapat számára, hogy megismerkedjen az újonnan megjelent könyvével, melynek igen kedvező a piaci fogadtatása. Természetesen ráugrottunk a lehetőségre, hogy egy érdekes, kortárs író első könyv formátumban megjelenő művével megismerkedjünk. Elizabeth és jómagam is összességében pozitívan értékeljük a könyvet, de azért születtek pro és kontra vélemények néhány kérdésben. De lássuk a véleményeket.
Fülszöveg:
Európa, ​2221. – Az elmúlt évszázadokban újra megjelent, és sebesen elterjedt egy ősi eredetű társadalmi forma, a Matriarchátus. Ennek köszönhetően a kétszáz éve már kiszorulni látszó európai őslakosok újra benépesítik a kontinenst, sőt megkezdődött új kirajzásuk. Az évszázadok során a matriarchata berendezkedés alapértékké vált, és már csak tankönyvekből, vagy a kisebbségi gettóként létező, lenézett lakónegyedek révén ismerik a „régi, páros világot”. A rendszer által eltartott nép élvezheti a stabil megélhetést, a szórakozást, a szexuális szabadosságot, cserébe csak néhány egyszerű szabályt kell betartania.
De a matriarchata szövetségek által uralt új világrend tényleg szilárd? Szétfeszítik-e az itt-ott keletkező repedések, vagy rugalmasan alakul, s alkalmazkodik? Kik dolgoznak érte, és kik ellene? A matriarchátus szabályaihoz igazodóan átrendezett Bécsben egy fiatalember a saját bőrén tapasztalja meg a kérdés valódiságát. Elpuhította a rendszer, amit kiszolgál és nagyra tart. Származásának köszönhetően magasra jutott, megvan mindene. De feltűnik egy lány, aki sok mindent megváltoztat. A véletlen küldte, vagy hátsó szándékok munkálnak? Ráadásul egy olyan év közeledik, melyet a matriarchátus urai legszívesebben kihagynának a naptárból.Sokan szeretünk párkapcsolati témákról beszélgetni. Ebbe a beszélgetésbe kapcsolódik be a könyv, hisz párbeszédein át az olvasóval is beszélget, új szemszögből feszegetve ismerős témákat. Bonyolult viszonyok szövedékébe gabalyodhatunk bele ebben a párkapcsolati utópiában, a szereplőkkel együtt latolgatva férfi(ak) és nő(k) ideális együtt élésének lehetőségeit, azt, hogy mi az elfogadott és normális, és bízva abban, hogy mindenkinek létezik a számára legjobb lehetőség.

Fitz Elizabeth - Pro
                                                   Sziasztok!   
     Április hónapban hirtelen ötlettől vezérelve csatlakoztam a Könyvfalók blog kis csapatához, és már az első hónapomban az a megtiszteltetés ért, hogy egy recenziós olvasásban vehettem részt. A szerzőnek ezer hála és köszönet a könyvért és a megtiszteltetésért, hogy minket választott ezzel az ajánlattal. Így, hogy alig egy hónapja vagyok tagja a csapatnak, ez számomra külön elismerést jelent, és még inkább ösztönöz a folytatásra.
     De hogy milyen is volt maga a könyv? Én rettentően élveztem. Bizonyára nagyon sok embernek mond valami George Orwell 1984 c. könyve, vagy a mostanában népszerű Margaret Atwood könyv, A szolgálólány meséje. Nos, én ehhez a két könyvhöz tudnám hasonlítani. Alapvetően nagyon szeretem a disztópiás könyveket és ez ennél a könyvnél sem volt másképp. Mindig lenyűgöznek az ilyen típusú könyvek, hiszen nem lehet könnyű egy teljes világot felépíteni, elismerésem minden szerzőnek, aki ezt be meri vállalni.
     A történet középpontjában, Ryan áll, nagydoyeni titkár, az aktuális donna fia. Tehát egy olyan főszereplőt kapunk, aki elég magas állami tisztségben áll az Alfa Matriarchátus Szövetség rendszerében. A könyv első felében őt úgy ismerjük meg, mint a rendszer feltétlen hívét, a szorgosan dolgozó kis hangyát, aki nem lázad fel semmiért. Persze kezdettől fogva voltak gondolatai, olyan dolgok amikkel nem volt teljesen elégedett a rendszerben, de azt az elvett vallotta, hogy ez a lehető világok legjobbika. Aztán megérkezik a képbe a mi csinos női főszereplőnk, Irina, a páros világból és a két világnézet összeütközik egymással. Persze először még csak intellektuális vitatkozásnak és eszmecserének indul, ám hamar kiderül, hogy ebből bizony szerelem lesz. Na de, hogy tudna együtt maradni egy alfás férfi egy páros világból jövő nővel, ha csak a törvény szerint egy hónapuk van dönteni. Vagy a férfi lép ki, vagy a nő be.
Tulajdonképpen szerintem itt kezdődik az igazi konfliktusa a történetnek. Hogyan lehet megoldani egy megoldhatatlan kérdést? Ebben a bejegyzésben most nem erre a kérdésre keresem a választ, hiszen az ott van magában a könyvben, hanem a megoldáskeresés közben felmerült gondolataimat, kérdéseimet szeretném veletek megosztani.
     A történet elején teljesen elhittem Ryannak köszönhetően, hogy ez egy teljesen jó, és működő képes államforma, aminek hála senkinek nincsenek gondjai. Kicsit visszagondolva úgy érzem magam, mint egy agymosott. Persze később rájöttem a rendszer hibáira, de akkor is. Lenyűgözően hatásos volt és valahogy én is csak Ryannal együtt ábrándultam ki ebből a „csodálatos” világból.
     Folyamatosan azt mondják, hogy itt mindenki szabad, megkap mindent a szövetségtől, stb. De akkor hol ez a nagy szabadság a szerelemben? Miért néznek ferdén arra,aki páros életet akar élni? Miért van lehetősége az államapparátusnak megfigyelnie mindenkit 24 órában? És még sok más kérdés felvetődött bennem a regény folyamán. A szabadság mindig is egy kényes téma volt, az is lesz. Mi a szabadság? A döntés szabadsága, hogy dönthetünk jó és rossz között? Vagy a korlátlan szabadság, amikor azt csinálhatunk, amit akarunk? Természetesen nehéz ezt így megfogalmazni, hogy mi is a szabadság, de abban biztos vagyok, hogy nem az, amit a regénybeli Matriarchátus Szövetség kínálna.
     Annyi mindent tudnék még mondani erről a könyvről. Egyszerre volt szenzációs és helyenként bosszantó, izgalmas és mindenképpen tanulságos. Ha már olvastál legalább egy hasonló témájú könyvet, garantálom, hogy tetszeni fog.     Bizonyára kicsit ködös lehet most annak, aki nem olvasta a könyvet, hogy mit is takarnak a nagydoyen, donna, Alfa Matriarchátus Szövetség kifejezések. Nos, aki kíváncsi, a könyvben megtalálja a válaszokat. Ajánlom mindenkinek a könyvet, aki szereti az ilyen műfajú könyveket.

Kovács Gabriella - Contra   
      Nagyon szeretem azokat a történeteket, amelyek egy elképzelt jövőben játszódnak, legyen az a Földön egy tragikus katasztrófát követően vagy a világűrben a legvégsőbb határt átlépve. Szórakoztat a gondolat, hogy mit hozhat nekünk vagy inkább a dédunokáknak a jövő, ezért jelentkeztem ezen könyv elolvasására is.
     A történet 2221-ben játszódik egy olyan világban, ahol a ma megszokott "páros" élet, vagyis a hagyományos párkapcsolaton, házasságon alapuló családi viszonyok maradinak számítanak. Az új világrend a Matriarchátus, ahol a nők töltik be a vezető szerepeket, a férfiak erényeit a munka és a szórakoztatás, gyereknemzés terén veszik igénybe.
     A társadalmi berendezkedés ilyen típusú drasztikus megváltoztatása igen érdekes felvetés, az elméletben nagyon sok, izgalmas lehetőség volt. A megvalósítás számomra nem lett az igazi. A történet első harmada nagyon lassan épül fel és nagyon didaktikusan. A rendszer megismerését a két főhős beszélgetésén keresztül kell megismernünk, ahol elméletben egy intelligens férfi és egy hasonlóan tanult, intelligens nő között zajlik. De a párosok világát ismerjük, hisz az van ma is 2018-ban, így ezt a világot az író be sem mutatja, az ezt képviselő szereplőnek inkább csak a kötekedő, folyamatosan szarkasztikus megjegyzéseket tevő, kevéssé szimpatikus szerep jut. Ezzel szemben a Matriarchátusból származó szereplőnk értelmesen, szép kerek mondatokban, kvázi iskolai magyarázó monológokban mutatja be a rendszert. Persze valahogy tisztában kell lennünk az új társadaom felépülésével, hogy a történet további fonalát megérthessük, de ez a kényszeredett párbeszédes módszer nehezen kötötte le a figyelmemet, alig vártam, hogy végre beinduljon a történet, mert féltem, hogy feladom az olvasást.
     A könyv további része azonban már olvasmányos, gördülékeny, a párbeszédek sokkal izgalmasabbak, élményszerűbbek. A megismert főbb és mellékszereplők élete "beindul", a szereplők megismerik a Matriarcha társadalom addigi ismeretlen oldalát is.
     Az író a művét párkapcsolati utópiaként jellemezte, de igazából egy kicsit valóban az is, de kémregény is egy kicsit, kalandregény is, utópia is. Utópia, mert egy magukat tökéletesebbnek tartó társadalmi rendszert mutat be. Párkapcsolati utópia, mivel egy újfajta kapcsolati, magát jobbnak mondó rendszerben élő szereplőket ismerünk meg. De kémregény is, hiszen a rendszer 1984-et idéző megfigyelési, nyomonkövetési technikákat, a párhuzamosan létező társadalmakat kémlelő számítógépes rendszert használnak a matriarchátusok. És kalandregény is, mert a főszereplőink az egymás megismerésén túl, a zárt társadalom határain belül kerülnek pozitív és negatív kimenetelű kisebb-nagyobb kalandokba. És pont ez a pozitívuma tette a könyvet számomra kevésbé sikeressé. Mivel több kategóriába is be tudom sorolni, a cselekmények erre is, arra is kilengtek, egyiket sem karolta fel igazán. Ha az író elkötelezte magát a párkapcsolati utópia írására, akkor sokkal nagyobb hangsúlyt kellett volna fektetnie olyan szereplők mélyebb bemutatására, akik az új rendszer feltétlen hívei, akik élnek ezen rendszer előnyeivel, a több gyerek vállalásával nőként, illetve a több asszony kiszolgálásával férfiként. A rendszert azonban ilyen szempontból nem ismerjük meg. Egy egyedülálló, gyermektelen férfi mesél a matriarchátusról és a valóban ezt az életet élő szereplők csak itt-ott tünnek fel mellékszereplőként, kiegészítőként egy-egy jelenetben.
     A könyv olyanoknak való, akik szeretnek továbbgondolni egy történetet. Akiket egy kis hiányérzet arra ösztönöz, hogy eljátszon a gondolattal, amit az író felvetett és elképzelje, milyen is lehet ez a jövő. Azok is olvassák el, akik az 1984 típusú könyveket szeretik, hiszen a színfalak mögé betekintve egyfajta disztópia (negatív utópia) is felcsendül a könyvben.


KÖNYV
Kiadó: VITIS AUREUS
Oldalszám: 504 oldal
Megjelenés: 2017
Kötés: Füles, kartonált

Jane Corry- A férjem felesége

5:00 0 Hozzászólás
      Be kell vallanom, elég gyakran választok könyvet cím és borító alapján. A legutolsó elolvasott könyvnél is így volt. Teljesen ismeretlen író, semmit nem hallottam még a regényről sem. De nem izgalmas ez a cím? A férjem felesége. Egy könnyed olvasmányra számítottam, egy kis szerelmi háromszögre, melyre még vágytam is az utóbbi időben olvasott magyar klasszikusok után (Jókai, Gárdonyi). Ezzel szemben igencsak feladta a leckét számomra.

 Vigyázat! Spoiler!
 

       A regény elején elég lassan folynak az események a látszólag idilli családokban. Egyszerre két családba kapunk betekintést: Lily és Ed egy angol városban élnek, friss házasok, Lily ügyvéd, Ed művész; ugyanabban a házban, de másik lakásban élő család tagjai Carla, a 9 éves kislány és édesanyja. Mint mondtam, a két család élete csak látszólag idilli. Mindenki életét megnehetíti a sok titok és hazugság. A sötét múltat csak nagyon lassan, a történetszálakba belebonyolodva fedezzük fel, amivel jobban megérthetjük a szereplők viselkedését.
Olyan későn és olyan nehezen olvashatunk a múltról és mégis, miután megvan, mintha minden egy állandó körforgás lenne. Minden esemény újból és újból megismétlődik. Lily örökbefogadott testvére, aki Asperger-szindrómás, első gyilkossági perében a védence is ebben szenved, sőt, még a később Eddel közös gyerekük is (vagy a védenccel közös gyerek, ez nem derül ki, viszont elég nagy rá az esély). Másik részről viszont Carla anyukája egy nős pasas szeretője, később Carla is egy nős férfi szeretője, majd felesége lesz: Edé. Carla is védőügyvéd lesz, mint Lily. Közös ismerősük, Carla anyukájának szeretője, Lily munkatársa. 
 
Az írónő, Jane Corry 
Eddig nem sok pszicho-thrillert olvastam, de ez nagyon megfogott. Van egy kis A lány a vonaton féle beütése. Főleg azért, mert a cselekmény két szempontból van megírva. Míg Lily szemszöge egyes szám, első személyű, addig Carlaé egyes szám harmadik személyű. Nem jöttem rá, hogy ez csupán a könnyebb megkülönböztetés miatt van így, vagy van valami más oka is. (?) 
A könyv olvasása közben végig azt vártam, hogy Lily mikor szökik el Olaszországba Joeval, a védencével (akiről kiderül, hogy mégsem teljesen ártatlan az őt vádolt gyilkossági ügyben és aki "feláldozta" magát ügyvédje miatt), de ez túl kiszámítható lett volna. Ehelyett Joe sokkal többet tett Lilyért. 
Lehet ezért is tetszett annyira, mert nem volt kiszámítható. Az utolsó fejezetek elolvasása után döbbenten ültem magam elé bámulva. Pont ezt keresem a könyvekben és a filmekben. 

Azt hiszem ezután több pszicho-thrillert fogok olvasni. 

Random idézet:

"Két ártatlan kis hazugság. Hogy megkímélje egyik ember a másikat. Pontosan így kezdődik. Kicsiben. Jó szándéktól vezérelve. Aztán elhatalmasodik."
 

2018. május 9., szerda

John Lukacs: A boldogság: feladat

17:47 0 Hozzászólás
  Teljesen más könyvet szerettem volna eredetileg ajánlani az olvasóknak, csak történt egy csoda: Nyertem. Mégpedig az Európa Könyvkiadó könyvfesztiváli játékában. Szerencsés nyertesként 12 könyv közül választhattam, és én John Lukacs füveskönyvét választottam. Azért ezt választottam, mert rákerestem neten a könyvre, és megfogott benne valami.
  Kezembe vettem, és nagy örömmel jelenthetem ki: A könyv továbbra is tetszett nekem. Az első gondolata ahol kinyitottam, nagyon megérintett és továbbösztönzött arra, hogy az elejétől a végéig elolvassam.
  Az író 13 könyvéből emelt ki gondolatokat e könyvében. Összesen 13 témához. A 13 téma között van például az élet, a szerelem... Szeretettel ajánlom mindenkinek John Lukacsnak ezt a  könyvét, aki szeret aforizmákat olvasni, és azoknak akik szeretik a mélyebb, komolyabb gondolatokat. Én nem bántam meg hogy elolvastam, és örülök hogy megnyerhettem.


Csak egy gondolat a könyvből: 


A könyv szerzője: John Lukacs
A könyv címe: A boldogság: feladat
Kiadó: Európa Kiadó
Oldalszám: 160 oldal
Megjelenés: 2018. április 13.
A könyv ára átlagosan 2.999 Ft.
 

2018. május 8., kedd

If I stay - Ha maradnék

12:00 0 Hozzászólás

Egy újabb young adult történet, egy könyvfeldolgozás, ami komoly témát penget meg. Gayle Forman azonos című regénye alapján adott egy fiatal csellista lány, Mia, akinek fantasztikus élete van. Mindene megvan: szerető, ex-hippi szülők, kedves, vidám kisöcs, odaadó, kedves legjobb-barátnő és rocksztár szerelem. És persze nagy esély van rá, hogy elérje az álmait és bejusson New York legjobb zeneiskolájába, a Juilliardba. Mindez azonban egy csapásra megváltozik egy tragikus baleset következményeként.

SPOILER

A balesetet követően Mia egy köztes világban tér magához, ahol látja, hogyan halnak meg egymás után azok, akik a legközelebb áltak hozzá, az egész családja. A kórházban várakozva, a családját keresve eleveníti fel az addigi tökéletes életét, a szüleivel való viszonyát, a rokker pasija megismerését, kapcsulatuk alakulását. Lepereg előtte minden, amit elveszített és visszavonhatatlanul a múltté lett. Vajon maradt bármi is, amiért érdemes maradnia és az életet választania?

SPOILER VÉGE

Mivel nem olvastam a könyvet, tiszta lappal indulhat a sztori. Engem magával is ragadott a történet. Szeretem a fiatalok szélsőséges érzelmeit, ahogy át tudják érezni a szerelem egészét, izgulni az első találkozáskor, zavarba jönni az elkapott pillantásoktól, belefeledkezni egy szenvedélyes csókba. De a történet ellenpontjaként ott van a főhős tragikus sorsa, az érzelmi zűrzavar, ami az addigi életét és a szerencsétlenséget követő érzéseit állítja szembe. A filmben nincsennek negatív karakterek, amit sokan hátránynak tartanak, mindenki kedves és szimpatikus, de nekem egyáltalán nem hiányzik a történetből a negatív személyiség vagy az intrika, a film mondanivalója ettől teljesen független.

A filmet nőknek, csajoknak ajánlom, akik szeretnének egy romantikus, sírós estét, akik nem félnek az érzelmek hullámvasútján feloldódni. Egy olyan estére ajánlom, amikor nem zavarnak meg a pasik, nem egy pörgős vagy vidám romkom történetre, hanem egy kis szomorúságra vagyunk ráhangolva. Nem mély mondanivalót kell keresni a történetben, hisz a sztori nem újszerű, inkább egy fiatal lány érzelemgazdag életét, az első szerelem megismerését, a fájdalom megélését nyújtja nekünk a történet.



Műfaj: filmdráma
Megjelenés 2014
Időtartam: 107 perc
Forgalmazó: Fórum Hungary
Rendező: R.J. Cutler
Forgatókönyv: Shauna Cross, Gayle Forman

Follow Us @soratemplates